A GONOSZ PIROSFEJŰ SZINKÓPA

írta TELBISZ MARGIT

 
Hol volt, hol nem volt, 4/4 országon is túl, egy félrecsapott fedelű ütemházikóban éldegélt az öreg Motívum 3 szép fiával. Titi, Tá és Szün volt a nevük. Titi szeleburdi legényke volt, Szünnek hangját se lehetett hallani, Tá derék szép szál ifjú volt. Egy szép napon az öreg Motívum így szólt fiaihoz: “Én hamarosan elköltözöm az örökzöld dallamok honába, örökségül 3 kulcsot hagyok rátok, egy violinkulcsot, egy basszuskulcsot és egy C-kulcsot. Hangországban találtok egy zongoraszéken forgó elátkozott 4 tételes szimfóniát, amelybe 3 szép leány van bezárva. Azt a leányt vegye mindegyiktek feleségül, amelyik tételt nyitja a kulcsa. De vigyázzatok, mert egyikőtöknek meg kell mérkőznie a gonosz pirosfejű Szinkópával, akin már sok hegedűs elvérzett.”
 
A 3 legény megtöltötte butykosát tonikával, tarisznyájukba hamubasült pizzicatót raktak és csellóra pattantak. Hamarosan egy sűrű sötét hárfaerdőbe értek, a hárfákon fürge pontozott ritmusok futottak föl-le. Az erdő közepébe érve vad hangzavar fogadta őket, tarkabarka rikácsoló triolák röpködtek egy kacsalábon forgó zongoraszék körül. A legények 5 kottavonalból létrát ácsoltak, azon másztak fel az elátkozott szimfóniához. A tételszünetekben ácsorogva bekukucskáltak mindegyik tételbe.
 
Az elsőben fürge leányzó rohangált az akkordlépcsőkön. Titi villámgyorsan megfordította kulcsát a zárban, a leány boldogan pihent meg karjaiban, szegény már halálrafáradt a sok rohangálásban. Elmondta, hogy Allegro a neve és 2 nővérével együtt ebbe az elátkozott disszonáns szimfóniába vannak bezárva. A gonosz pirosfejű Szinkópa őrzi őket, hol ebben, hol abban a tételben bukkan fel. Kérte, szabadítsák ki nővéreit is, de óvakodjanak a gonosz pirosfejűtől, mert egyetlen kiáltására hatalmas hangsereg lendül támadásba. A legények minden baj nélkül kiszabadították a 2. tételből Adagiot, aki keservesen sírdogált bezárása óta. Most mosolyogva nézte Szünt, aki hangtalanul bámulta szépségét.
 
Tá mindenre elszántan dugta be violinkulcsát a 3. tétel zárjába. Előérzete nem csalt, a gonosz pirosfejű Szinkópa már ott várt rá az üstdob tetején. Hangos kiáltására felsorakoztak az összes keresztek és bék, vad kromatikus futamokat indítottak Tá mindkét füle ellen. De Tának nem szállt inába a bátorsága, kihúzta övéből a feloldójelét és sorra csapta le a bék és keresztek fejét. Végül felugrott az üstdobra, a gonosz pirosfejű Szinkópának szétrepedt a dobhártyája, Tá megkötözve bezárta őt a 4. tételbe. A megmentett leány, a táncoslábú Scherzo, kvintlépésekben ugrált a hős Tához, hogy megköszönje kiszabadítását.
 
A 3 pár 4/4 országra szóló lakodalmat csapott, volt nagy dínom-dánom és kánon, mindenkit felhangoltak. A lányok dédapja, az öreg Pentaton apó békésen dúr-mollt az asztal alatt. Volt sok finom étel: pácolt zongora, füstölt fuvolapástétom, frissen kirántott hegedű ropogós vonóval és édes hárfagyümölcs. A csellovaknak is bőven jutott gyantaabrak.
 
Tá, Titi és Szün azóta is boldog harmóniában élnek feleségükkel és gyermekeikkel. A gyerekek -Vivace, Forte és Fortissimo – szépen gyarapodnak hangerőben szüleik és a szomszédok örömére.