1947-ben születtem Budapesten. Zenei tanulmányaimat nyolc éves koromban kezdtem Szalay Irén tanárnőnél, 14 éves koromban a „rendkívüli tehetségek felvételijén” bekerültem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol Nemes Katalin tanárnő növendéke voltam. Az itt előírt öt év előkészítő osztályt két év alatt végeztem el, így 16 éves koromban bekerültem az első főiskolai osztályba. Kamarazene-tanárom, későbbi férjem, Mihály András volt. Az 1968-as „Nagydíj”, illetve „Végzősök versenyén” első díjat nyertem. Ez az első díj egyben a diplomámat is jelentette. Még ebben az évben az Országos Filharmónia szólistája lettem, emellett négy évig a Zeneakadémia csellótanszakán, Banda Ede, Mező László és Onczay Csaba mellett korrepetitorként dolgoztam.
A Magyar Rádió Országos Beethoven-versenyén második díjat, a Magyar Rádió Országos Zongoraversenyén szintén második helyezést értem el. Többször koncerteztem Csehszlovákiában, az egykori Szovjetunióban, Ausztriában, Angliában, Lengyelországban, Jugoszláviában, Olaszországban, Spanyolországban, Hollandiában, Kubában, Finnországban, Svédországban, Németországban, ahol állandó kamarapartneremmel, Onczay Csabával adtunk koncerteket. A társas, ún. kamarazenélés tartom a zenélés legmagasabb rendű formájának. Számos koncerten játszottam többek között a Bartók vonósnégyessel, Perényi Miklóssal, Perényi Eszterrel, Mező Mártával, ahol ismert és kevésbé ismert triókat, kamaradarabokat adtunk elő. Jelenleg is koncertezem, illetve tanítok. Számos fiatal művész és művészpalánta – zongoristák, más hangszeresek, énekesek – zenei nevelésében részt veszek műelemzéssel, koncertfelkészítéssel, korrepetitori segítséggel.
Repertoáromban a zeneszerzők széles skálája szerepel, Bachtól a klasszikusokon és a romantikusokon keresztül egészen a kortárs szerzőkig, akik közül a huszadik századi magyar zeneszerzők műveinek tolmácsolását különösen fontosnak tartom.